Egy nép legfontosabb műveltségi összetartója a nyelv. A kora középkorban a nemesek és a jobbágyok, szellemi műveltsége közel állt egymáshoz. Mátyás király történet írója, Galeotto Marzio ezeket írja: „A magyarok- legyenek nemesek vagy parasztok- majdnem ugyanolyan szólással élnek, és egyformán beszélnek”. A reneszánsz kultúra elterjedésével távolodás következett be, amit a könyvnyomtatás terjedése és az iskolázás egyre inkább elmélyített, ez azonban egyes nyelvjárások között a megérthetőséget nem gátolta. A magyar nyelvnek ez az egységessége jellemzi a nyelvjárásokat.

Csak szűkszavú források állnak rendelkezésünkre, de ezekből is megállapítható, hogy a gazdasági élet határozta meg az itt élő emberek gondolkodásmódját, erkölcsi szabályait. 

Kisbéren a Lovarda előtti központi téren áll Fadrusz János, báró Wenckheim Béláról készített híres bronz lovas-szobra, amely a mai Magyarország területén a legnagyobb köztéri Fadrusz mű. Több mint száz év távlatából is érdekes a jelentős műalkotás Kisbéren történő fel állításának története.

A kisbéri határ jellemző földrajzi alakzata a hullámos, dombokkal és patakvölgyekkel szabdalt síkság. A Móri-árok kialakulásában szerepet játszó természeti erők területünkön hosszirányú földkéreggyűrődéseket okoztak. Ezek az árkok vezetik el a Bakony-vértes dombvidék, Bakonysárkány vízválasztó vonalán eredő patakok vízét. A patakok sodrása kiérve a sík vidékre lelassul, s a magukkal hozott hordalékot lerakva hosszan elnyúló mocsaras területeket, természetes tavakat képeznek. A kisbéri határt négy patak szeli át, ezért a patakok megkülönböztetésére szükség volt.