A kisbériek nem sokat tudhattak arról, mi miatt övezi Szent Jánost különleges tisztelet, ezért a szoborhoz hamarosan tréfás hagyományok fűződtek. A „kűszentet” a mi derék atyáink egyszerűen csak „Muki János”-nak keresztelték el. Ma is emlegetik, hogy egyik aratáskor, J. György a Burián-féle kocsmában alaposan becsípve, felmászott a kűszenthez, a nyakába akasztotta a kaszát és a fagereblyét, mondván neki: „Menj helyettem aratni!” A családot azóta is „muki” előnévvel illetik.

Hajdanán, messze földön híresek voltak a kisbéri vásárok. Egy-egy alkalomkor 1500-2000 marhát is felhajtottak a vásárba eladásra. Sikeres üzletkötés után, áldomáskor, gyakran felharsant a tréfás dal:

„Míg a paraszt a kocsmában tanyáz,

Ökreire a Szent János vigyáz...”

Az 1930-as évek végén történt, hogy három fiatalember az újbortól felerősödve, a szőlőből hazafelé menet, a szobrot az ellenkező irányba elfordította. Másnap nagy volt a hívek megrökönyödése. Nem annyira a tréfa háborította fel őket, mint inkább az, amit a szobor hátuljára írtak:

”Szarok én Kisbérre,

megyek Etére!”

Ete köztudottan fanatikus református község volt, ahol nem nagyon tűrték meg a katolikusokat. A csendőröknek nem sokáig kellett nyomozni, hogy a tréfa elkövetőire fény derüljön. Büntetésből a szobrot eredeti állapotába vissza kellett volna fordítaniuk, józanul azonban ez már nem sikerült. Azóta a környező falubeliek tréfásan azzal ugratják a helybelieket:

„Forog, mint Kisbéren

a Szent János szobor.”