A monda szerint az alagút a komáromi vár titkos kijárata. A titkos alagutat a török korban a várkapitány parancsára sok ezer rab évekig ásta, amíg elérkeztek a kellő távolságra levő, biztonságosabb Kisbérre. Az alagút bejáratát egy vasból készített páncélos vitéz „vasember” állta el. Ha bárki a vitéz előtti lépcsőfokra hágott, a lépcső lesüllyedt és a vasember szorosan átkarolta a hívatlan idegent.

A ménes megalakulása után a kishuszárok rémtörténeteket találtak ki, s egymást ijesztgették: „Majd elvisz a vasember!” Történt egyszer, hogy épp egy ilyen történetet meséltek, amikor az egyik gyerek – bátorságát fitogtatva – fogadást kötött a többiekkel, hogy ő végigmegy és megnézi igaz-e a történet. Alig várta a kínálkozó alkalmat, s takarítás közben elemelte a Pokol bejáratát védő vasrács kulcsát, majd bement az alagútba. Amikor a vitéz előtti lépcsőfokra lépett a vasember hirtelen összezárta karjait s ijedtében a hősködő szörnyethalt. Következő napon a keresésére indulók, szegény fiút a vasember karjai között halva találták. Az esetet követően a ménesparancsnok leszereltette az elmés szerkezetet és a labirintusból egy rövid szakaszt meghagyva betömette az alagutat.³

            Többen ugyanakkor tudni vélik, hogy az alagút a kastély pincéjébe vezet és a gróf a  domb alatti oszlopos teremben találkozgatott szeretőjével.