Jelenlegi hely
A KOLOSTOR REJTÉLYE
Kisbéren úgy tudják, hogy a város legrégibb épülete a mai római katolikus plébánia, hajdanán vörös barátok kolostora volt. Komárom megye nagytekintélyű helytörténet kutatója, Gyulay Rudolf 1890-ben a következőket írja róla: „Kisbéren a plébánia lak szűk folyosója ésa kis szobácskák eléggé mutatják, miszerint kolostor volt egykor.” Megállapítása Kisbér egyik legrégibb szájhagyományán alapszik, amelyet Pesty Frigyes 1864 . évi helynévgyűjtésére válaszolva, Marák György kisbéri bíró csak szűkszavúan közölt: „Hallásból, az elődeink után annyi tudható, hogy itt ezelőtt vagy hét századdal egy kolostor volt, amely most jelenleg a Plébánia lak és az úgynevezett vörös barátok laktak benne, későbben azok elpusztulván a kolostor pedig a győri szemináriumé lett.” A bíró az alábbi történetet bizonyára eléggé tudománytalannak tartotta, ezért csak a lényegét közölte. A történet így szól:
Római katolikus plébánia.
Valamikor réges-rég, mintegy hét századdal ezelőtt jóságos királynénk erre járva, látva a sok szenvedő, beteg zarándokot, elhatározta, hogy istápolásukra vendégházat építtet. A betegek gondozásával és védelmezésével a vörös barátokat bízta meg. Vörös barátoknak azért nevezték őket, mert a vörös ruhájukon fehér keresztet viseltek. A barátok több száz éven át hűségesen szolgálták a betegeket. A környező várak porkolábjai azonban gyakran zaklatták őket, ezért a kolostor lassan elnéptelenedett. Csak egyetlen barát tartott ki végsőkig.
Élt abban az időben a környéken egy gazdag úr csodaszép leányával. A szép lányba a barát halálosan beleszeretett. A szenvedély annyira elhatalmasodott rajta, hogy a lányt elrabolta és a kolostor pincéjébe zárta. A szép rab hiába könyörgött, sóhajtozott, imádottját a barát nem engedte szabadon. A bánattól a hajadon lassan hervadozni kezdett, majd hamarosan kilehelte lelkét. De sóhajai továbbra is visszhangoztak az üres falak között. Imádottja elvesztésébe a barát beleőrült, majd hamarosan követte őt a halálba.
A kísértet-kolostort a lakosság hosszú időn keresztül messze elkerülte. Amikor azonban az épületet plébániává építették át, a szép lány tetemét megtalálták és tisztességgel eltemették. Azóta a sóhajok megszűntek és szelleme nem kísért többé.5
A vörös barátokról szóló történetek, nagyon elterjedtek Kisbér környékén: Szákon úgy tudják, hogy a Jáger-kutat vörös barátok ásták; Bársonyoson feltételezik, hogy a Strázsa-hegyen a vörös barátok kolostora volt; Rédén a Barát-rétet azért hívják így, mert régen a vörös barátok laktak itt. A bakonybánki szájhagyomány áll a kisbérihez a legközelebb: „A Tót-Rédéhez tartozó dűlőben, úgynevezett Szentkút berkében vörös barátok kolostora állt. A vörös barátok a környező falvakból fiatal lányokat toboroztak össze, kolostori életre kárhoztatva őket. A kolostor törésvonal mentén épült, ezért lesüllyedt. Karácsony éjfélkor, aki a kolostor feltételezett helyére kimegy, fülét a földhöz tartja, hallja az éjféli harangszót az eltűnt hajadonok tiszteletére.” – tartják a bakonybánkiak.
A kisbéri plébánia épületének korát csak egy alapos művészettörténeti kutatás tudná feltárni. A helytörténet-kutatás alapján annyi bizonyos, hogy az épület 1727-ben vendégfogadó volt, amelyért a bérlő 100 rajnai forintot fizetett a győri szemináriumnak. gróf Batthyány Tódor 1783-ban intézkedett a vendégfogadó átalakításáról plébánia hivatallá.
Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer