Történt egyszer, hogy a gróf elhatározta, maga és Isten dicsőségére Kisbéren hatalmas templomot építtet, amelynek tornyai az egekig érnek. Nosza, ki is adta a parancsot, s erre megmozdult a falu apraja-nagyja, ki téglát vetett, ki meszet oltott, mások homokot hordtak az építkezéshez. A favágók fejszecsapásaitól visszhangzott az erdő, mert a legszebb évszázados fenyőfákat vágták ki az építkezéshez.

Abban az időben élt a faluban egy fiatal, délceg ácsmester, akinek ügyességéről messze földön legendák keringtek. Őt bízták meg az építkezéssel. Telt-múlt az idő és a sok dolgos kéz nyomán a falak gyorsan emelkedtek, s az épület hamarosan tető alá került. Már csak a toronysisakok építése volt hátra, amikor a gróf elhatározta, hogy megtekinti az építkezést. Virágfakasztó verőfényes májusi nap volt, amikor a négyes fogat megállt az épülő templom előtt. Ahogy a grófi pár kiszállt a hintóból, a grófné hullámos szőke aranyhaja megcsillant a tavaszi napfényben, ezer szikrát szórva. Amikor az ifjú ácsmester megpillantotta a gyönyörű teremtést, még a lélegzete is elállt. Már sok szép nőt látott életében, de hozzá hasonló szépséget még soha. Ahogy a két fiatal tekintete találkozott, rögtön egymásba szerettek.

Egyik éjszaka, amikor orgonavirágok bódító illatától volt telve a levegő, a grófné elhatározta, hogy felkeresi a délceg ácsmestert. Kilopódzott hát a kastélyból, halkan bekopogtatott az ifjú ablakán és kérte, mutassa meg a májusi csillaghullást a toronyból. Az ácsmester szíve majd’ kiugrott a helyéből, amikor ölébe kapva a grófnét, felvitte a gyönyörű teremtést a toronyba. Ekkor mindkettőjüket olyan boldogság kerítette hatalmába, hogy elhatározták, többé el sem válnak egymástól. Félve a gróf haragjától, hát gyorsan útra keltek, s mire a pirkadattól vörös lett az ég alja, már hetedhét országon is túljártak.

Mikor a gróf reggel észrevette szökésüket, Bécsbe utazott, bezárkózott palotájába, s többé hallani sem akart a kisbéri templomról. Ezért maradtak befejezetlenek a templom tornyai.⁶

Mások úgy tudják, hogy a gróf francia származású feleségét olthatatlan honvágy gyötörte hazája után, a főúr ezért építtette a templomot a párizsi Notre-Dame mintájára.

Természetesen mindkét történet messze jár a valóságtól, mert a torony építtető, gróf Batthyány Antal József felesége, gróf Cëcile Roggendorf osztrák grófnő volt.