A Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok

A kiegyezésig a magyarországi katonai ménesek- Mezőhegyes, Bábolna, és Kisbér- az osztrák hadügyminisztérium ( K. und K.) kezelésébe tartoztak. Elsőrendű feladatuk (a gazdaságosságra való tekintet nélkül) a katonai lóállomány utánpótlása, az alkalmas lófajták és szükséges fedezőmének tenyésztése volt.

A magyarországi ménesek az állami tulajdonba-vétele után a katonai alárendeltségből a magyar kormány, közelebbről a Magyar Földművelésügyi, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium irányítása alá kerültek. Gazdasági megfontolásból különválasztották a ménesintézeteket a ménesbirtokoktól. A lótenyésztés irányítását a minisztérium VII-es főosztálya vette át, amelynek élére Kozma Ferenc miniszteri tanácsost nevezték ki, ugyanakkor a ménesbirtokok a VI-os főosztályhoz tartoztak. Az állami ménesbirtokoknak a katonai felügyelet alatt álló ménesintézetek takarmánnyal való ellátása mellett, szolgálnia kellett a magyar mezőgazdaság modernizálását is. A gazdálkodás szétválasztása kezdetben elsősorban a ménesintézetek veszteségeinek csökkentését szolgálta, de más állattenyésztési ágak bevezetése, majd a növénytermesztési ágazat átalakítása már az egész magyar mezőgazdaság fejlesztésére irányult. Átalakult a gazdaság munkaerő-gárdája is. A katonai munkaerő helyett polgári személyeket alkalmaztak.

A kisbéri ménesbirtok korábbi kerületi beosztását meghagyták, a gazdaság továbbra is négy kerületre oszlott:

1. Batthyányi kerület; Batthyány-,  Pula-, és Apáti majorokkal 2010 hold területtel.

2. Vasdinnyei kerület; Alsó-, Középső-,Felsővasdinnye-, Ürge-, Egyháza-, és Parrag majorokkal 3059 hold területtel.

3. Tarcsi kerület; Ó-,és Újtarcs majorokkal 2235 hold területtel.

4. Kisbéri kerület; Kisbér-, Nádasd-, Ágazat-, és Nagybér majorokkal 3951 hold területtel.

Mindegyik kerületben volt egy főmajor, itt. lakott a kerület vezetője. A kerületek vezetői: Huzly Sándor kisbéri-, Lobinger Győző batthyányi-, Weitzendörfer Nándor vasdinnyei-, Nick Ede tarcsi kerület vezető.

Az átvételkor az állatállomány: 51 db ló, 256 db igásökör, 297 db különböző korú tinó, és 49 db hízómarhából állt.

A Batthyányak alatt Kisbéren létrehozott uradalmi központ épületeibe költözött be a ménesgazdaság igazgatósága: a gazdasági hivatal, a kisbéri kerület irodái, a számvevői hivatal vezető-,és a jószágigazgató.

. A gazdaságot André  Rezső jószágigazgató irányította.

Az első gazdasági intézkedések a lótenyésztés olcsóbb takarmánnyal való ellátását célozták, ezért növelték a szántóterület  nagyságát. A szántóterület növelésével párhuzamosan fejlesztették az igásökör állományt 256 darabról 460 darabra.

A ménesbirtok talajának összetétele jelentős különbségeket mutat, a televénydústól a futóhomokig. A kedvezőtlen talajminőség miatt a talajerő pótlására feltétlen szükség volt, mivel termesztett takarmánynövényekkel akarták megoldani a katonai ménes ellátását. A felemelt igaerő állomány trágyahozama azonban nem biztosította a szükséges nyolc évenkénti szervestrágyázást, ezért 258 darabra növelték a hízómarha állományt,

Megújították a vetésforgót, a korábbi 4-es forgó helyett 8-ast alkalmaztak, melybe lucernát, baltacint és kapásnövényeket iktattak be. A szántóterület negyedrészébe őszi, negyedrészébe tavaszi gabonát vetettek, nyolcadrészébe kapásnövényeket, a másik nyolcadába évelő takarmányféléket ültettek, míg  nyolcadrészét fekete ugarnak, a másik nyolcadát zöld ugarnak hagyták meg.

A földbirtok területe művelési ágak szerint: 6353 kh. szántóföld, 617 kh.legelő, 59 kh. kert. 32 kh. szőlő, 2959 kh. erdő, 558 kh. terméketlen területből állt.

A századfordulón már a talajminőségnek és a fekvésnek megfelelően növelték a vetésforgók számát. Őszi gabonaként búza vagy rozs, tavasziként árpa vagy zab, kapás növényként burgonya, kukorica vagy takarmányrépa került egyes táblákba. Ugarnak a földnek csak egy kis réshét hagyták meg a nagyobb részét megtrágyázták és takarmány növényeket: zabosbükkönyt, muhart, borsót, bíborherét és csalamádét vetettek bele.

A szántás költségeinek csökkentésére 1890-ben 2 db VIII. Fowler típusú kétmozdonyú gőzekét vásároltak, ezzel is jelentősen növelve a terméshozamokat. 1893-ban a gőzekével szántott terület nagysága 1093 kh. s ez később 3000 kh.-ra emelkedett.

A birtok nagyobb részének altalaja víz át nem eresztő agyag, ezért 1489katasztrális holdat alagcsöveztek.

A ménesbirtok 2959 kh. nagybéri és hántai erdejét külön erőfelügyelőség kezelte. A leggyakoribb fanemek: cser, tölgy, gyertyán, kőris, szil és akác. Az erdőket három vágás-sorozatban nyolcvan éves fordában kezelték. Az erdészek a nagybéri, jól felszerelt majorban, kényelmes lakásokban laktak. Az erdészek létszáma az erdészeti intézőből, az alerdészből és két segéderdészből állt. Az épület-, és tűzifát a gazdaság vasúton, vagonokban szállította a megrendelőknek, és csak kis részét értékesítették helyben.

A takarmánytermesztés feltételeinek megteremtése után kézenfekvő volt a szarvasmarha-tenyésztés továbbfejlesztése azzal a céllal, hogy a köztenyésztés számára megfelelő minőségű tenyészanyagot állítsanak elő. A tiszta vérű szimentáli szarvasmarha tenyésztése 1873-ban 30 tehén és 2 db. tenyészbika vásárlásával indult. Az állományt két évenként Svájcból importált tenyészanyaggal egészítették ki. A szimentáli tehenészet, kiegyensúlyozottan gyarapodott. 1880-ban már 23 tehenet, 2 tenyészbikát és 49 növendék állatot adtak át Bábolnának, a fajta ottani megalapozásához. A tehenészetet keresztezés céljából 1893-ban Bonyhádi tájfajtával egészítették ki, de továbbra is a tiszta vérű szimentáli tenyésztésére fektették a fő hangsúlyt. A tenyészállomány 1893-ban 321 darabból állt.

A borjakat az istállók végében elhelyezett rekeszekben tartották, anyjukhoz csak szopásra engedték őket. 12 hetes korukban elválasztották s az üszőborjakat és a bikaborjakat külön-külön istállóba helyezték el.

A növendék állatokat egyéves korukig tartották istállóban, ott takarmányozták őket, az etetések közötti időben pedig a kifutókban voltak. Egyéves koruk után az üszőket legelőre bocsátották, a bikákat 18 hónapos korban elárverezték, illetve átadták tenyésztésre. Az eladások évente kétszer, tavasszal és ősszel nyilvános árverésen történtek. Évente mintegy 30-50 bikát adtak át a magyarországi köztenyészeteknek. Később már a feleslegesnek ítélt üszőket is elárverezték. A teheneket tavasztól őszig az etetések, illetve a fejések közötti időbe  karámokban tartották, majd a fejés után a legelőre hajtották ki. A tehenek télen szálastakarmányt, cukorrépát, pelyvát, korpát és a  tejhozam fokozására erőtakarmányt kaptak. A növendék állatoknak ugyanezt adták, de a korpa mellé árpa-és zabdarát is kaptak. A tenyészet rendszeresen részt vett a budapesti tenyészállat kiállításokon és sok tiszteletdíjat nyert. A szimentáli állomány 1930-ban 10 tenyészbikából, 230 darab tehénből, 160 üszőből állt. Az éves átlagos tejhozam 2800-3600 liter, zsírtartalma 3,8 % volt.

A tenyészállatok nevelése mellett a tejtermelés és feldolgozás is fontos feladata volt a gazdaságnak. A saját tehenészet tejhozamának feldolgozása 1886-tól kibővült a bábolnai gazdaságtól átvett tejmennyiséggel tejüzemükben 1893-ban teavaj készítéséhez 60086 liter tejet dolgoztak fel, melyből 2614 kilogramm vajat gyártottak. Sajt készítéséhez 78721 liter tejet használtak fel, amelyből 6907 kg. lágy és 2961 kg. kemény sajt készült. 1930-ban már 380000 liter tejet dolgoztak fel. Az üzem kedvelt termékei a Romadour, a Kincsem és a Trapista sajt volt.

A termelés fokozása érdekében Alsóvasdinnyén Bárány Pál tervei alapján 1902-ben modern tejüzemet  építettek. A tejüzem mellett mesterséges borjúnevelőt létesítettek, amely -évente 50000 liter teljes tejet és 200000 liter lefölözött tejet használt fel. A tejüzemben 1903-tól országos tejmunkásképző iskola működött. Az iskolába évente 8 fő ösztöndíjas tanulót is felvettek. Ezek részére a ménesbirtok ingyenes ellátást és 6 korona ellátmányt biztosított.

A juhtenyésztés már a Batthyányak alatt hagyományos ágazat volt Kisbéren, amelyet a ménes megalakulása után, teljesen felszámoltak. A magyar állami tulajdonba vétel után Németországban: Kayser, Grove, Schultz, Holstein tenyészetekből vásároltak kiváló tenyészállatokat. A Rambouillet-kosokkal nagy testű anyákat termékenyítettek meg, amely a testtömeg és a gyapjúhozam növelését eredményezte. Az állomány 1893-ra 2981 db. tenyész-, és 440 db. hízóállatra szaporodott. Az anyajuhokról lenyírt gyapjú átlagos súlya 6 kg,volt, A bárányokat három hónapos korban elválasztották, azután az anyajuhokat fejték. A tenyészállatok kiválogatása céljából a nyírási súlyokat pontosan feljegyezték és csak a legkiválóbb juhokat tenyésztették tovább, A felesleges  bárányokat 2-3 hónapos korban adták el. Az első világháború előtt a Rambouillet jelleg már annyira megerősödött, hogy a mezőhegyesi, kompolti, pusztaszeri juhászatokból is vásároltak kosokat. A juhtenyészet jellemző vonásai az 1920-as években: nagy testű, magyar, fésűs-gyapjas, jól benőtt, tömött, zárt bundával, magas nyírósúllyal, gyors fejlődéssel, ránc nélküli testtel. Az állomány 30 kosból, 850 anyajuhból, 170 hároméves anyajuhból és fiatal hím-és nőstény bárányból állt.

A sertéstenyésztést a tiszta vérű berkshirei és a szalontai fajtával kezdték el és ennek keresztezését tenyésztették, Az állomány 1863-ban 1363 db. tenyészállatból és 229 hízóból állt. A berkshirei fajta tenyésztésével olyan kiváló eredményeket értek el, hogy 1880-as években a Kisbérről átadott törzsállatokkal Bábolnán is megkezdték a kísérleteket. Az országos sertésállományt súlyto 1895 évi sertéspestis itt is óriási károkat okozott. A károkat a gazdaság az Angliából importált tenyészállatokkal 1899-re kiheverte. Ez után a tenyészállomány kiválóan fejlődött, és keresett lett az országban csakúgy, mint külföldön. Évenként 8-10 hónapos korban 100-200 db, kant, 80-100 db. kocát adtak el tenyészcélra. Egy koca évenként átlagban 15-17db. malacot nevelt. A felesleges állományt Bacon-sertésként értékesítették. A tenyészállomány 10 db. kanból, 160 db. kocából és ezek évi szaporulatából, mintegy 2700 db.-ból állt. A tenyészállat kiállításokon a tenyészet kanjai, minden alkalommal díszoklevelet nyertek.

A yorkshirei fajta tenyésztését 1906-ban kezdték el, Angliából importált 10 db. Anyakocával. Az állomány a 30-as években 6 db. Kanból és 21 db. anyakocából állt. A kanokat berkshire-kocákkal való keresztezésre is használták, sonka-sertés előállítására. A hús sertés-tenyészetből évenként 1400 db. Sonka - és tőkesertést szállítottak a piacra.

A birtokon található halastavakban a haltenyésztést 1892-ben kezdték el. A halastavakból évente 6500 kg. Háromnyaras pontyot értékesítettek.

A gazdaság modernizálása együtt járt a gépesítéssel is. A kisteljesitményű vízimalmokat 1871-ben Klujber Antal molnármesternek és Krampe Emil ászári sörfőző mesternek adták el. Helyettük a mai szociális otthon helyén modern gőzmalmot építettek. A malom 1892-ben 7196 munkaóra alatt 25510 mázsa gabonát őrölt és 6171 mázsa különféle terményt darált. A malmot 1931- ben elektromos meghajtásra szerelték át és a legmodernebb malomtechnikai berendezésekkel látták el. Ugyanekkor a malom mellett modern fűrészüzemet létesítette.

Már a Batthyányak alatt is működött téglagyár a birtokon, Helyette 1889-ben modern téglagyárat építettek. A gyár kezdetben nagyméretű falazótéglát és alagcsövet gyártott. 1924-ben új téglapréssel és cserépgyártő gépsorral szerelték fel. Évi teljesítménye 2000000 kisméretű falazótéglát és 150000  db. laposcserép volt. Az üzem egyrészt a birtok saját szükségletére, másrészt eladásra termelt.

A vasdinnyei kerületek 1890-ben 1668 folyóméter keskeny vágányú vasút kötötte össze a keményítő gyárral. Ezenkívül ősszel a burgonya beszállítások megkönnyítésére még 2800 folyóméter hordozható sínpár  áll rendelkezésre.

A birtok gép és eszközállományának javítására, felújítására újabb műhelyeket: kovács, lakatos, bognár, kádár, fényező létesítettek.

A kezdetben túlzott irányító apparátust 16 fő gazdasági tisztviselői létszámra csökkentették. Az állandó szegődményes létszám: 55 iparos és 414 cseléd volt. A nyári és őszi betakarítási munkáknál 550 fő idénymunkást alkalmaztak.

A beruházások, fejlesztések nyomán megváltozott a ménesbirtok és ménesintézet gazdálkodásának a jellege. Amíg a katonai igazgatás alatt a birtokot költségvetési támogatásból tartották fenn, a századfordulón már az állami költségvetésbe bevételt produkált.1893-ban a birtok tiszta kataszteri jövedelme 140761 korona volt. A pénzbeli jövedelmek valójában nem fejezték ki a gazdaság értékét, mert a köztenyésztés számára átadott tenyészállatok hasznosításával igen nagy szolgálatokat tett a magyarországi állattenyésztésnek  Az első világháború után a hadsereg ló-utánpótlási igényének csökkenése miatt a vezető szerepet már a ménesintézettől a ménesbirtok vette át. A kisbéri ménesbirtok szerepe a két világháború között kiszélesedett.

A ménesbirtok nemcsak gazdálkodásban volt minta a többi nagybirtok számára, hanem a szociálpolitika területén is. A birtok vezetése törekedett a cselédség részére a lehetséges legjobb anyagi, egészségügyi, kulturális és egyéb szociális juttatásokat biztosítani. A birtokhoz tartozó majorokban kényelmes sorházas cselédlakásokat építettek, A cselédekkel írásbeli szerződést kötöttek, amely egy teljes naptári évre szolt. A b érezésre vonatkozóan a beosztásoknak megfelelően bértáblázatot készítettek, amelynek alapján negyedévenként történtek a kifizetések. A készpénzen kívül negyedévenként természetbeni juttatást un. kommenciót kaptak: 5 kg. zsírszalonnát, 1 zsák lisztet, 5 kg. húst, 1 kg. sót, napi1 liter tejet.  Nagyon fontos része volt a cseléd bérének az illetmény föld használata. A háziállat tartását, szolgálati előírás szabályozta : sertésből 2 db, tyúkból 8 db. tartását engedélyezték. A munkaidőt úgy szabályozták, hogy a cseléd erején felüli munkát ne végezzen, az éjszakai pihenése biztosítva legyen.

A birtok saját költségén gyógyszerészt, orvosokat tartott, valamint korszerű műtővel felszerelt 16 ágyas kórházat a betegek ellátására. A sokgyermekes családoknak családi pótlékot folyósítottak.  Az  iskolás korú gyermekeknek külön tej-fejadag járt. A munkaképtelenné vált cselédeknek gabona-fejadagot juttattak.

A birtok két elemi iskolát tartott fenn( Tarcs, Vasdinnye) míg a kisbéri és hántai iskolákat anyagilag támogatta. Az iskoláskorú gyermekek utaztatását a birtok saját fogatával biztosította.

A tisztviselők étkeztetését a birtok tulajdonát képező nagyvendéglőben oldották meg, amely a v endégek elszállásolására is szolgált. A század végén a megnövekedett idegenforgalom miatt a régi vendéglőben a látogatókat elhelyezni már nem lehetett, ezért 1890-ben az épület bővítését határozták el. A földművelésügyi minisztérium végül úgy döntött, hogy nem  a bővítését javasolt fogadta el, hanem hosszútávú megoldásként újat építtet. Az új nagyvendéglő ( ma városháza épülete ) 60000 forint költséggel 1892 év végén készült el. Az alkalmazottak kulturális igényeinek kielégítésére a kaszinó is itt kapott helyet.

Az alkalmazottak és a lakosság szórakozása, sportolás biztosítása érdekében 1930-ban 70 kabinnal felszerelt modern strandfürdőt létesítettek. A strand mellett kőfallal körülvett, fedett lelátóval ellátott sportpályát építettek. A tópart mellett szépen gondozott hangulatos sétány vezetett a létesítményekhez.

Végül mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a magyar állami tulajdonba vétel után hatalmasat fejlődött úgy a ménesintézet, mint a ménesbirtok.