A város határa és a határ használata.

A kisbéri határ jellemző földrajzi alakzata a hullámos, dombokkal és patakvölgyekkel szabdalt síkság. A Móri-árok kialakulásában szerepet játszó természeti erők területünkön hosszirányú földkéreggyűrődéseket okoztak. Ezek az árkok vezetik el a Bakony-vértes dombvidék, Bakonysárkány vízválasztó vonalán eredő patakok vízét. A patakok sodrása kiérve a sík vidékre lelassul, s a magukkal hozott hordalékot lerakva hosszan elnyúló mocsaras területeket, természetes tavakat képeznek. A kisbéri határt négy patak szeli át, ezért a patakok megkülönböztetésére szükség volt. A négy patak elnevezés közül egy tekinthető Árpád-kor előttinek, a legbővebb vízhozamú Feketevíz-ér, amely a Kisbér környékén eredő patakok vízét gyűjti egybe és vezeti el a Dunába. A patak vízhozama még a legmelegebb nyarakon sem apad el, ezért jelentősége a pásztorkodást folytató magyarságnak igen jelentős lehetett. Elnevezése a víz színével kapcsolatos fekete melléknév és a víz főnévből tevődik össze. A nyelvtörténészek a Pinka ( ma Rába) – fekete, barna vagy sötét – víz elnevezést kelta eredetűnek tartják. Nálunk  erre utal a patak mellett fekvő Pinka-dűlő neve. A patak Nagyigmándnál kanyargós, elmocsarasodott területet alkot és innen már Concónak nevezik.

A kisbéri határt középen a Kutere-patak ( Kuteri ) szeli ketté. A patak az 1193-ban  oklevélben említett Bakonysárkány határába beolvadt Bikakút helynél ered. Innen származik  az elnevezése. Neve puszta személynévből származik, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a magyar bika főnévből, az utótag, kút, forráshely köznévből származik.  Vagyis a patak név, a lerövidült helynévből keletkezett.

A település keleti határát a Dobospusztánál eredő Kethelyi-ér határolja. Az eret az 1668.évi periratban már így említik. Az ér elnevezése 1848-ban Hidegkúti-ér. Ez lehetett az Árpád-kori elnevezése. Az előtag a víz hőmérsékletére, az utótag a forráshely köznévre utal. Hajdani bővizű forrása már elapadt, csak a csapadékvízből táplálkozik, ezért ma Rosszkúti-érnek nevezik,

Kisbér határában a Kethelyi-érbe torkollik a bakonysárkányi vízválasztzónál eredő Török Bálint-ér. A vízfolyás által alkotott természetes tavat az 125o-évi oklevélben Kishalászó helynek említik. A patak, e kortól a mai napig elválasztó vonalat képez a kisbéri és a kethelyi határ között. Innen származik az elnevezése is.  Ugyanis Kethelyt ( ma Vérteskethely ) 1433-ban a Héderváry család szerezte meg. A nándorfehérvári vár feladása miatt Héderváry Ferenctől birtokait elkobozták, s Kethelyt 1530-ban Török Bálint szerezte meg. A két település között folyó birtokperben,1668-ban a  patakot már így nevezik.

A török háborúk szétzilálták a korábbi birtokviszonyokat, ezért a települések mai határai a hódoltság utáni birtokviták során alakultak ki.

A kisbéri birtok határáról, az 1715.évi összeírásban a következők olvashatók:” A birtok földje sík fekvésű a lakosok által megművelt, házak szerint szétosztott. Egyik birtokrész ( keleti) a lakhely mellett van. Legelője jó csak kevés van, így máshonnan legelőt kényszerül bérbe venni. Két erdeje van. Általában területe kedvező, talaja termékeny „

Károly Lőrinc, a győri papnevelő intézet igazgatójának 1727. évi jelentésében pedig a következők olvashatók: „ A határ keleti része elég termékeny, a nyugati része homokos . Legeltetésben és szénatermelésben Nagybér és Hánta segíti ki a kisbéri birtokot. Gazdálkodása a szeminárium igazgatóinak akarata szerint igen különböző. Rendesen két évi művelésre osztják fel a birtokot. Egyik évben a keleti, a másikban a nyugati- a tó körül lévő  (Kőmalom-tó)rész – kerül művelés alá...A birtok, fél és negyed telkekből áll. A fél telkek után egy forintot, a negyed telkek után huszonöt dénárt fizetnek karácsonykor.”

Vagyis a birtokon kétnyomásos gazdálkodást folytattak, amíg az egyik határrész vetés alatt állt,  a másik ugar alatt volt, s ezt legeltetésre használták, A keleti határrész: Öregszőlők-alja-, Öregszőlők-, Talpasberek-, Vesztőhely-dűlők területéből állt. A nyugati határrész: Véncser-, Fisárja-, Kőharaszt-, Pinka-, Kishomok-dűlőkre terjedt ki.

A kisbéri gazdák az 1750-es évek elején az uradalomtól bérbe vették a hántai földeket és a háromnyomásos gazdálkodásra tértek át. Ez azt jelentette, hogy az egyik határrészbe őszi-, a másik határrészbe tavaszi-gabonát vetettek, a harmadik határrészt ugaron hagyták, s ezt  az állatokkal legeltették.

1762-ben megkezdődött Hánta betelepítése, ezért a hántai határ helyett a kisbériek megkapták kárpótlásul a kisbattyáni földeket. Az új határrész a Kishegy-, Pajtai-, Hosszúföldek-,Pörösök- dűlő területére terjedt ki.. Ez lett az első nyomás (calcatura ), a nyugati a második nyomás, és a keleti határrész a harmadik nyomás.

A határrészek felosztása gazdánként történt, annak megfelelően ki hány hold birtokkal rendelkezett. A határrészek megművelése nyomáskényszerben történt.  Közösen használták a határrészektől elkülönített erdőket, legelőket, szőlőket, kenderföldeket és a  káposztás kerteket. A 18. század második felében alakult ki Kisbér művelés alatt álló végleges határa.

Az 1800-as évek első felében az uradalom példáját követve, a jobbágyok gazdálkodásában is jelentős változás következett be. Továbbra is háromnyomásos rendszerben gazdálkodtak, ennek azonban az un. javított háromnyomásos formájában. Ekkor ugyanis már elterjedt a kukorica, burgonya, kerékrépa termesztése, s ezeket nem az ugarba, hanem a tavaszi nyomásba vetették. Divatba jött továbbá a lucerna, lóhere, bükköny termesztése is. Fényes Elek a kisbériek gazdálkodásáról 1848-ban megjegyzi: „ a gazdaság háromnyomásos meglehetős szorgalommal űzetik „ ezért az ügyesebben gazdálkodók szorgalmazták a határhasználat átalakítását, a tagosítást.

Az 1842. július 4-én 3269. szám alatt hitelesített birtokkönyv szerint 76 telkes jobbágynak: 57 hold belsőtelek, 1186 hold szántóföld, 286 hold rétföld, 246 hold rét, 169 házas zsellérnek ; 56 hold belsőtelek, 66 hold szántóföld jutott a birtokába. Az extraserialisták ( plébános, iskolamester, egyházfi, város ) 8 hold belsőtelket, 144 hold szántóföldet, 85 hold rétet birtokoltak. Az urasági birtok 149 hold belsőtelek, 275 hold szántó és 47 hold rétből állt. A fentieken kívül erdei legelő 192 hold, irtásföld 66 hold, szőlő 163 hold volt közös használatban.

A település mai határa nem azonos a fent leírtakkal. Ugyanis a polgári közigazgatásra való áttérés 1871-ben megszüntette a mezővárosi státuszt, s a településeket: rendezett tanácsú város, nagyközség, kisközség kategóriába sorolta. Kisbér nagyközség lett, vásártartási joga maghagyásával Minden területnek a törvény szerint valamelyik un. „adóközséghez” kellett tartoznia. Az állami ménesbirtok pusztái közül Batthyány-, Pula-, és Nagybér-pusztákat Kisbérhez csatolták. Így alakult ki Kisbér adóközség mai határa.

A dűlőket a település lakóközössége nevezi el azért, hogy a határban könnyebben tájékozódhasson. Nem elegendő azonban a dűlőneveket csupán csak tájékozódást szolgáló eszköznek tekinteni, hanem bennük a hely történetének társadalmi, gazdasági mozzanatait is kell látnunk. Egyes határnevek évszázadokig is fennmaradtak és ezek gyakran megfejthetetlenek az elnevezés körülményeinek ismerete nélkül.

A település határrészeire vonatkozó elnevezések csoportosítása.

Földrajzi fekvés szerinti dűlőnevek:

Kert alatt. A mai vasútállomás mögötti terület. Angolkert alatt. A mai Arany János-, Rákóczi-, Kozma Ferenc-,Fáy András-, Dobi István utcák. Ászári keresztnél. A mai Kossuth Lajos utca, Határ út. Körtélyes mellett. A Bakonyszombathelyre vezető út melletti terület. Öreghegy alatt. A régi Bakonysárkányra vezető út jobb oldalán lévő szőlőhegy. Két út köze. A régi bakonysárkányi út és az Öreghegybe vezető út közötti terület. Kis-malom felől. A Kis-malomnál elterülő rét. Ketske-híd mellett. A Bakonyszombathelyre vezető út és a Feketevíz-ér melletti terület.  Ivánkai lapos. A volt téglagyár melletti terület.

Vízrajzi fekvés szerinti dűlőnevek:

Feketevíz-ér mellett. A patak melletti kaszáló. Kethelyi-ér mellett. Az ér melletti kaszáló, a mai benzinkúttal szemben. Török Bálint-ere mellett. Az ér fölötti kaszáló. Kethelyi tónál. A Török Bálint ér alkotta elmocsarasodott természetes tó. A régi neve Förtés, mert ide jártak a disznók dagonyázni. Fisárja. A Feketevíz-ér melletti terület, a Fű és a Sár névből tevődik össze. Tó-farok mellett. Nagy-tó végénél lévő kaszáló. Kúteri-rét. A Kútere-patak melletti kaszáló. Borjúkúti-rét. Az Öreghegy melletti legelő. Büszkekúti-rét. A nagybéri határ végénél lévő legelő.

Gazdálkodásra utaló dűlőnevek:

Pajtai-dűlő. Régi szérűskert, a mai Kolozsvári-, Illényi-, Beyr utca területe. Gerhán- dűlő. Batthyánypuszta melletti dűlő. Puszta szőlők. Batthyánypuszta melletti kivágott szőlők.  Öregszőlők. A bakonysárkányi út melletti régi szőlőhegy. Újszőlőhegy . A Kőmalom tó feletti mai szőlőhegy. A filoxéra pusztítása után telepített szőlőhegy.  Pinka lapos. A Pinka-dűlő alatti kaszáló. Pap földek. A mai Petőfi utca területe. Itt voltak az egyház földjei. Batthyány Kázmér gróf 1836-ban telepített át a Nagytó mellől a házas zselléreket. Páskom. A közlegelők területe.  Zsellér páskom. A szombathelyi út melletti legelő.

Köznévi elnevezésű dűlőnevek:

 Kishomok-dűlő. A mai Szent Imre utca és Kishomok utca területe. Hosszú földek. A Komáromi utca baloldalán lévő terület. Kiss-hegy. A Török Bálint ér melletti terület. Káposztás kertek. A város belterülete és a Kútere patak mellet kiosztott földek. Kender földek. A mai Kossuth Lajos u. és a Petőfi Sándor u. határolta terület. Ló kert. A régi téglagyár mögötti legelő. Batthyány Gusztáv 1828-ban itt alakíttatta ki a lóversenypályát, amelyről a területet elnevezték. Rejcsurok. A ménes alapítása után a két újtelep között az angoltelivér kancák legelője volt. Innen ered az elnevezése. Kövecses mellett. A malom-tó fölötti terület. Békavár mellett. A mai Piactér helyén elmocsarasodott vízfolyás volt.

Erdőgazdálkodásra utaló dűlőnevek:

 Darab erdei. A kisbéri erdőkhöz tartozó kivágott erdőterület. Pagony sarok.  A város                 belterületi határánál kezdődő erdőterület, a Deák Ferenc utca végénél. Szilasok.  A régi téglagyártól Ivánkára vezető út melletti szilfaerdő.  Avasok. Az Öreghegy alatti terület. 1762-ben vágták ki itt a fákat.  Líniák. A kisbéri erdőben, 1760-ban a megközelíthetőség könnyítésére utakat vágtak. Az utak melletti területeket sorszámmal látták el.

Törvénykezésre utaló dűlőnevek:

Kőharaszt. Jelentése kő határ halomnál elterülő erdő. Ez a legrégebben ismert dűlőnevünk. 1357-ben itt kezdték Ászár és Kisbér között a határvonal kijelölését. Az oklevélben olvasható:”Nyugaton kezdődik a határ a Cserfő nevű helyen” A kő név a hármashatár kőre utal, a haraszt a cserfaerdőre. Az ekkor kimért határ Ászár és Kisbér között ma is ugyanaz. Pörösök. A mai Felső-temető és a téglagyári gödör területe. 1670-ben a tatai Esterházy család is igényt tartott erre a területre. A kisbéri jobbágyok vallomása alapján ítélték a kisbéri lakosoknak. Vesztőhely. Kisbér közigazgatási bíráskodásra utaló dűlőnév, a Török Bálint ér mellett. Itt állt 1768-ban az akasztófa. Sipákoló. 1946-ban, a földosztáskor itt mértek ki földeket néhány kisbéri családnak. Ezek a földek Kisbér határának legsilányabb területe. Az új tulajdonosok reklamálására utal a dűlőnév.

Eseményre utaló dűlőnevek:

Talpas-berek. Rákóczi hajdúit nevezték így. A dűlő elnevezés, a kisbéri határban 1706. december 23 és 24-én lezajlott ütközetre utal. Bottyán János generális egyik fényes győzelmét a szerbek felett itt aratta. Rákóczinak küldött levelében írja: „ az rácok közül is esett négyszázig való el azon két harczon” A bakonysárkányi határ 1764-évi jegyzőkönyvében a sárkányi határ kezdőpontját Hajdu-bereknél jelölték ki. Talpas-berek elnevezése Kisbér 1842 évi birtokkönyvében szerepel először. Kolera-bódé fölött. 1836-ban a kolerajárvány idején, itt építettek elkülönítőt a betegek részére. Ezeréves mellett. A millennium évében ezen a területen lucfenyőfákból ezres számot alakítottak ki.