Parasztházak berendezései.
Török háborúk sújtotta vidékünkön, ülő- fekvő alkalmatosságra nem nagyon volt szükség, mert az alvás a putri lakások falához levert karókon nyugvó padkákon történt. Ezért a parasztházak bútorai közül elsőként jelenik meg a kelengyeláda. A háborúk alatt fel kellett készülni a váratlan menekülésekre. A kelengyeládában a család minden féltett értéke gyorsan felpakolható volt, ezért váltak az ácsolt ládák nálunk, a 17. században közkedveltté. Kezdetben a ládákat vésett, geometriai mintákkal díszítették. Az asztalosok által készített kelengyeládákat már festéssel díszítették. A festett ládák kezdetben csak a módosabb családoknál terjedtek el. Mint a neve is utal rá, a ládákat kelengyével együtt a lányok kapták hozományul. A láda díszítése tükrözte a család vagyoni helyzetét, de a 19. században már a szegényebb családok is megengedhették maguknak ezt a luxust. Etén 1850-ben, egy vagyonleltárban egy darab fekete- és egy darab kékfestésű virágos ládát említenek. Már a 18. században híresek voltak a komáromi ládások, tulipános, rózsás ládái. A múlt században vásárokon, és házaló bútorkereskedők árulták. Nagyanyámnak is véset tulipános ládája volt.
A parasztbútorok közül a másik legkorábban elterjedt bútordarab az étkezőasztal, amelyet a szobában, a főhelyen, az ajtóval szemben lévő sarokba állítottak. A múzeumokban található legkorábbi asztalokról is megállapítható, hogy ezeket hozzáértő asztalosok készítették. Általában nagy méretben, szögletes lappal, keményfából készültek. A szegényebb zsellércsaládok földbe vert karólábú asztalokat használtak.
A többi bútordarab csak a 18. században terjedt el. Ezek közül elsőnek kell említeni az ágyat, „nyoszolyát”. Elterjedését nemcsak a kényelem indokolta, hanem az ágynemű védelme a nedvességtől. Az ágyneműtől feltornyozott ágy később a jómód szimbóluma lett. Az ágyban derékaljnak szalmazsákot, takarónak libatollal töltött dunyhát használtak. Az ágy a házaspároknak együttalvásra szolgált. Általános elterjedtségére utal egy 1750. évi etei jegyzőkönyv következő mondata: „…lefeküdvén /ti. a gazda/ feleségével edgyütt az ágyban hirtelenül mind dunyhástul csak a földön találta magát…” Az együtt alvást azonban csak a módosabb, vagy nagyobb fiús gazdák engedhették meg maguknak, mert az istállóban az állatokat nem lehetett magukra hagyni.
Az első igazán presztizs bútor a szék volt. A vagyont jelző bevetett ágy elé állítva luxus bútorként használták. Egy-egy becses vendég számára időlegesen elvették az ágy elől. A 19. század közepére azonban általánosan elterjedt ülőbútorrá vált, de a legdíszesebb széknek továbbra is az ágy előtt volt a helye. A már említett etei vagyonleltárban szerepelt: „egy ágyelejibe való hosszú karszék” is.
A legjobban elterjedt ülőbútor a pad volt. Kezdetben földbevert karólábú pad állt az asztal mögött. A deszkalábú sarokpadok csak a 19. század közepén terjedtek el. Támláját rozettás, füzéres faragások, vagy festések díszítették.
A jobbmódú parasztcsaládoknál a l9.században a kelengyeládát felváltotta a kétajtós szekrény, az „ómárium”. A nálunk elterjedt ruhásszekrények puhafából készültek, s a nemes fa erezését utánzó floderozással díszítették. Az ómáriumot felsőruha tárolására használták. Az ágyhuzatok, alsóruhák tárolására az alacsonyabb fiókos szekrény, a „sublót” szolgált. Tetején a család becsesebb dísztárgyait, vagy a Szűz Mária oltárát helyezték el. A sublót fölött kissé előredőlve függött a tükör. A falakat képekkel, korsókkal, tányérokkal csinosították. Kedvelt bútordarab volt az edénytartó szekrény, a „kaszni” is. Méretei megegyeztek a sublótéval, de baloldalt négy fiókos, jobboldalt egyajtós kivitelben készültek. A féltett, finomabb fehéredények, üvegek tárolására használták.
A lábasokat, fazekakat a konyhában polcon, „stelázsin” helyezték el. A konyhát fogasokon lógó színezett köcsögökkel, tányérokkal díszítették. A vizet vasabroncsos fa „kannában” tárolták. Elhelyezésére a vizes pad szolgált.
A 19. század végén Nagynyám lakásának bútorzata a következőkből állt: kétajtós ómárium, sublót, 2 darab ágy, keményfa asztal, sarokpad, tulipános- láda, díszített karosszék, kandalló elé való támlanélküli karosszék, Szűz Máriát ábrázoló zenélő falikép, Szűz Mária szobor, bronzból készült feszület, díszített burájú petróleum függőlámpa, petróleum állólámpa, falra akasztható pipatartó- szekrény, kaszni, lábas tartó stelázsi, vizes-pad, farönkből kivájt mosóteknő állvánnyal, fából készült disznóbél- mosóteknő, vízforraló rézüst, 4 darab kisebb-nagyobb öntöttvas lábas, 3 darab kisebb-nagyobb öntöttvas fazék, nagyméretű cserép mosogatótál, 2 darab kisebb cseréptál, fa „szapuló”, káposztáshordó, négyrekeszes lisztesláda, 2 darab cserépből készült zsíros bödön, 2 darab cserép lekváros bödön.
Fotókat készitette: Riez Gyula
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni