A kisbéri ménes alapítása

Az 1848-1849-es magyar szabadságharc a hősies ellenállás ellenére elbukott és az ellenség vad dühvel fordult szembe a forradalom vezetőivel. Batthyány Kázmér, nejével együtt Kossuthtal tartott az emigrációba. Távollétében a haditörvényszék halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Ezzel a nemzet részére gyászos és fájdalmas történelmi változással nyílt meg a lehetőség a kisbéri ménes megalapítására, s vele Kisbérnek még jobban a környezetéből való kiemelkedésre olyannyira, hogy az rövid évtized után világhírességig, általános ismeretségig vezetett Visszatekintve kétségtelennek látszik, hogy Kisbér teljes –korábbi és későbbi – történetének a ménes alapítás legjelentősebb eseményévé vált. Szükségesnek és természetesnek tűnik, hogy az alapítás történetével részletesebben is megismerkedjünk.

A vagyonelkobzás szinte az ítélet elhangzása után azonnal megtörtént. Az elkobzott vagyon 1850-ben állami kezelésbe került, és az uradalmak élére – Siklósra, Somodorra, Bicskére és Kisbérre – zárgondnokokat  neveztek ki. A zárgondnoki felügyelet csak alapot biztosított, de véglegesen nem oldotta meg a kisbéri birtok hasznosítását. Ezért 1852-ben tárgyalások kezdődtek az uradalom hasznosítása felől. Itt a Batthyányiak által kisebb létszámmal már eredményesen végzett angol telivér lótenyésztés irányába indult el a szervezés. A kisbéri ménes alapításának gondolta Ritter Ferenc vezérőrnagytól származik, aki később a szervezés, építés és tenyésztés megindításának nagy munkájában is főszerepet játszott.

A ménes alapítást az tette szükségessé, hogy a szabadságharc során leromlott lóállomány feljavítására nem állt rendelkezésre megfelelő ménállomány. Ezért 1852 július 9-én a hadügyminiszter utasította Hardegg tábornokot a kisbéri birtok ilyen célú szemléjére és felmérésére Hardegg július 22-én már jelentést tett. A jelentés kimerítő: Tartalmazza a birtok részletes ismertetését hasznosítási ágakra bontva. A jelentésben megállapítja, hogy a birtokot  jól vezetik, felsorolva a 11 fős vezetői beosztásokat. Az eltartóképesség alapján javasolja, hogy a ménest 300 kanca tartására rendezzék be, melyhez megadja a megtermelendő takarmány mennyiségét is figyelembe véve a zab, széna, szalma és legelő igényt, megemlítve, hogy ehhez 250 igásökör is kell. Ajánlást tesz az épitkezésekre.is. A meglévő istállókat át kell alakítani ménesi célra, az új épületekhez el kell készíteni a terveket és a költségvetést.

Megépítendő:

Ménistálló 21 mén részére. Futóistálló a 4 éves mének és a 4 éves kancák részére. Futóistálló 100 kancára ; 1,2,3 éves mének-, 1,2,3 éves kancák-, és választott csikók részére. Fedett és  nyitott lovarda; kovácsműhely, kocsiszín.

Az igen alapos jelentés záró, összegző véleményként  ajánlja a kisbéri birtokot azzal, hogy egy tagban, legelőkkel, erdővel körülvéve, patakokkal átszelve jól integrálható ménes céljára.

Az események igen gyorsan követik egymást. Hardegg jelentése után  a hadügyminiszter már július 26-án miniszteri értekezlet elé viszi a javaslatot. A miniszteri értekezlet jegyzőkönyve a ménes alapítás alap dokumentuma. Részletesen leírja a hadügyminiszter javaslatát, annak rövid indoklását. Hivatkozik a lovassági és pótellátási főfelügyelő jelentésére, mely szerint a birtok alkalmas ménes célra. Ki fogják utalni mindazt, ami szükséges az alapításhoz, illetve a működés megindításához. A jegyzőkönyv záradéka már császári határozat. Ezt láttamozza Ferenc József császár Klausenburgban ( Kolozsvárott) 1852 augusztus 3-án.

A császári utasítás után igen gyors, dinamikus előkészületi, szervezési munka indul meg. Már augusztus 8-án elkészül egy átirat a hadügyminisztériumban, melynek címzettje a pénzügyminiszter és a pótlóellátási főfelügyelő. Az átirat lényege: a pénzügyminiszter keresse a lehetőséget, hogy milyen módón és feltételekkel lehet a gazdaságot ménesi felhasználásra átalakítani. A pótlóellátási főfelügyelő tegye meg a javaslatát az uradalom alkalmassá tételére katonai ménes céljára.

A katonai kincstár 1853 július 8-án vette át a kisbéri birtokot. A ménes részére 1853 augusztus elsejével történt meg az átadás. Ettől az időponttól számítjuk a ménes történetét. Az átadást  követően az előkészületek a helyszínen folytatódtak és a tényleges munka a terv szerint 1853.október elsejével  el is kezdődött. Megindult a ménes építésének, tervezésének hatalmas munkája, melynek irányítására Ritter Ferenc tábornok kapott megbízást. Ritter 1853-tól 1858 őszéig gyakorlatilag Kisbéren tartózkodott. Ezalatt egy műszaki zászlóaljjal és vállalkozókkal elvégeztette a meglévő gazdasági épületek célszerű átalakítását, felépíttette a szükséges új épületeket Kisbéren és a környező pusztákon. Ritter 1854 január 13-án  a meglévő épületek átalakításán kívül első lépcsőben  100 férőhelyes istálló, 50 férőhelyes legénységi kórház, 60 férőhelyes lókórház, egy fedett, és egy szabadtéri lovarda építésére tett javaslatot.  A második lépcsőben két 60 férőhelyes istálló felépítését javasolta. A helyszínrajzból látható, hogy a tiszti lakásokat kaszárnyának alakították át, és hamarosan felépült a  2x 50 férőhelyes istálló ( a régi épületek részleges elbontása után), valamint megkezdték a fedett lovarda építését is.

A lovarda nem a helyszínrajz szerint épült fel, hanem hossztengelyével párhuzamosan az „U” épületekkel, s ezáltal  a szabadtéri lovarda előbbre került. A tervezett fedett lovarda méretei  megegyeznek a maival. A romantikus stílusban épült lovarda abban az időben Közép-Európa legnagyobb fesztávolságú ilyen jellegű épülete volt. A hagyomány szerint az épülethez szükséges áthidaló gerendákat ( 80 darab) csak Erdélyből tudták beszerezni s 1-1 négyes ökör fogat egy szál farönköt szállított Kisbére. Az építési szerződés szerint a lovarda, a kórház és az állatkórház épületeit Singer György győri építőmesternek 1856 áprilisáig kellett műszakilag átadni. Az építkezéseket Mayer Mihály építési segédtiszt felügyelte.

A 2x 60 férőhelyes istállót a tervezett helyen nem építették fel. Helyette a park keleti részén svájci mintára 16 darab 2 férőhelyes és 3 darab 4 férőhelyes zsuppfedeles kancaistállót építettek, amit az építtető tiszteletére „ Ritterdörf”-nek ,(Ritterfalunak)  neveztek el. Minden istállóhoz  külön kifutó (padock) tartozott. A legértékesebb telivér kancákat csikaikkal nyáron itt tartották, télen pedig leellésre egy elletőistállóban helyezték el. A meredeken lejtős terep a lovak edzettségét, kitartását növelte A kifutókban a fákat nem irtották ki, csak ritkították, s ez által a park csupán kis mértékben sérült..  .    

A tájképi kert (angolkert) egyharmad részét meghagyták eredeti szépségében. A park keleti sarkában a major fölött építették fel a két 60 férőhelyes kancaistállót és a raktárakat.

A kasznárlakást laktanyának alakították át, és ugyanekkor a kastély mellett megépült a törzsménistálló A terület északnyugati szélén a volt kertészlakásban a ménesparancsnoki lakás kapott helyet.

A kastély földszintjén a parancsnoki irodákat és a tiszti lakásokat alakították ki. Az emeleten a királyi lakosztály kapott helyet. A középső nagy fogadóteremtől ballra Erzsébet királyné lakosztálya volt, jobbra Ferenc József dolgozó szobája, majd a könyvtár következett.

A kisbérihez hasonló nagyarányú építkezések folytak Batthyány-, Vasdinnyefelső-, és Tarcspusztán is. 

Ritter nemcsak az építési, területi, gazdasági szervezésben, de a tenyésztés irányításában, a telivér-import elindításában, annak átgondolt elvekre építésében is kiemelkedőt alkotott. 1859-től altábornagyként Ő a lovassági és pótellátási főfelügyelő. A Kisbéren megkezdett munkát magasabb beosztásában is segítő figyelemmel kísérte. Itt halt meg 1866. augusztus 10-én A plébánia halotti anyakönyvében így szerepel. Franz Ritter von Wallyemare. 62 éves, generális campi marhallus, elhunyt 10-én, 12-én beszentelve elszállítva Komáromba.

A ménes első parancsnoka nemes Traun Adolf lovaskapitány 1853-1858. A parancsnok nevét, parancsnoki idejét ma is őrzi a márványtábla a kastély emeleti halljában.

A ménes alapításakor a katonai lóutánpótlást és alkalmas fedezőmének előállítását kapta feladatul, melyhez 300 tenyészkanca tartására rendezkedett be. Ezt a számot azonban sajátos körülményei, de főként a feladat igen gyors módosulása, az ország telivértenyésztésének központi intézményévé válása miatt soha nem érte el. 1853-ban az állomány feltöltésére a bábolnai, mezőhegyesi, piberi katonai, valamint a lipicai, kladrubi udvari ménesekből helyeznek át tenyészanyagot. Ezt egészítik ki vásárlásokkal, inportokkal. A kancák fajta szerinti megoszlása igen vegyes. Típusban, használhatóságban egymástól igen távoli fajtákból tevődik össze. Angol, arab, percheron, mecklenburgi, irlandi, lipicai, római, később norfolki és nápolyi. Ez a sokszínű fajtamegoszlás a tenyészetben nem ígért gyors előrehaladást. A ménesi munkát ekkor a parancsnok mellett 49 személy látja el.

A szakmai munka megindulásával paralel kiépül a ménes szervezete: parancsnok, ménesi osztály, gazdasági osztály, mezőgazdasági igazgatóság, benne erdészet, építési hivatal.

A birtoknak ménesi célra való átadása az alapítás gondolatától kb. egy évet vett igénybe. Ez viszont nem jelentette, hogy az átvétel utánra már nem maradt megoldandó feladat. A miniszteri értekezlet is utalt a birtok anyagi terheire. Súlyos terhet jelentett a különböző bérletek felmondása és saját kezelésbe vétele is. 13 bérlőre találunk utalást, közel 4000 forint kaució visszafizetési kötelezettséggel.

Ezek után úgy látszott, hogy a birtok körüli eljárások egyenlőre le is zárultak. Időközben azonban megjelent az igény az elkobzás feloldására, kártalanításra. 1863. május 18-án Rohoncon emlékeztető készült, feltehetőleg a Batthyány család jogtanácsosától, melyben  Batthyány Gusztáv elképzeléseit veti papírra az elkobzott magyarországi és horvátországi birtokok tekintetében. Ebben elsősorban a vagyonok eredeti leltár szerinti értékét kéri és engedélyt Angliába való átutalására. Gusztáv fiai beleegyeznének olyan megoldásba is, hogy visszakapják az eredeti birtokokat, vagy olyan összeget, melyből itthon - nem messze az otthonuktól – új bortokot vásárolhatnának, melyen a korábbinak megfelelő virágzó gazdaságot alakíthatnának ki. Hivatkozik arra, hogy hűséges gazdatisztek, hivatalnokok, alkalmazottak ehhez ma is rendelkezésre állnak. A végső megoldás közismert. A kiegyezés után az 1870. évi XI. tc. alapján 1,709,316 forint megváltást kaptak az örökösök.

Ezzel lezárult Kisbéren is a szabadságharc egy fejezete. A Batthyány Kázmértól elkobzott birtokon immár a Magyar Királyi Állami Ménes Kisbér háborítatlan munkája folytatódott, mely Buccaneer, Cambuscan , Kisbér, Kincsem világraszóló sikereivel, késői utódként Imperiál imponáló eredményeivel tartja meg emlékezetében a Batthyány testvérek által Kisbéren megkezdett, majd az állam által folytatott sikeres telivér tenyésztést